összejövetel
Hungarian
Etymology
From the összejöv- stem of összejön (“to get together”) + -etel (noun-forming suffix).
Pronunciation
- IPA(key): [ˈøsːɛjøvɛtɛl]
- Hyphenation: ösz‧sze‧jö‧ve‧tel
- Rhymes: -ɛl
Noun
összejövetel (plural összejövetelek)
Declension
| singular | plural | |
|---|---|---|
| nominative | összejövetel | összejövetelek |
| accusative | összejövetelt | összejöveteleket |
| dative | összejövetelnek | összejöveteleknek |
| instrumental | összejövetellel | összejövetelekkel |
| causal-final | összejövetelért | összejövetelekért |
| translative | összejövetellé | összejövetelekké |
| terminative | összejövetelig | összejövetelekig |
| essive-formal | összejövetelként | összejövetelekként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | összejövetelben | összejövetelekben |
| superessive | összejövetelen | összejöveteleken |
| adessive | összejövetelnél | összejöveteleknél |
| illative | összejövetelbe | összejövetelekbe |
| sublative | összejövetelre | összejövetelekre |
| allative | összejövetelhez | összejövetelekhez |
| elative | összejövetelből | összejövetelekből |
| delative | összejövetelről | összejövetelekről |
| ablative | összejöveteltől | összejövetelektől |
| non-attributive possessive – singular |
összejövetelé | összejöveteleké |
| non-attributive possessive – plural |
összejöveteléi | összejövetelekéi |
| possessor | single possession | multiple possessions |
|---|---|---|
| 1st person sing. | összejövetelem | összejöveteleim |
| 2nd person sing. | összejöveteled | összejöveteleid |
| 3rd person sing. | összejövetele | összejövetelei |
| 1st person plural | összejövetelünk | összejöveteleink |
| 2nd person plural | összejöveteletek | összejöveteleitek |
| 3rd person plural | összejövetelük | összejöveteleik |
Further reading
- összejövetel in Géza Bárczi, László Országh, et al., editors, A magyar nyelv értelmező szótára [The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language] (ÉrtSz.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN.