Tünde

See also: tunde, tuende, Tunde, and tünde

Hungarian

Etymology

From tündér. Coined by Mihály Vörösmarty in the play Csongor és Tünde.

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈtyndɛ]
  • Hyphenation: Tün‧de
  • Rhymes: -dɛ

Proper noun

Tünde

  1. a female given name

Declension

Inflection (stem in long/high vowel, front unrounded harmony)
singular plural
nominative Tünde Tündék
accusative Tündét Tündéket
dative Tündének Tündéknek
instrumental Tündével Tündékkel
causal-final Tündéért Tündékért
translative Tündévé Tündékké
terminative Tündéig Tündékig
essive-formal Tündeként Tündékként
essive-modal — —
inessive Tündében Tündékben
superessive Tündén Tündéken
adessive Tündénél Tündéknél
illative Tündébe Tündékbe
sublative Tündére Tündékre
allative Tündéhez Tündékhez
elative Tündéből Tündékből
delative Tündéről Tündékről
ablative Tündétől Tündéktől
non-attributive
possessive – singular 		Tündéé Tündéké
non-attributive
possessive – plural 		Tündééi Tündékéi
Possessive forms of Tünde
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. Tündém Tündéim
2nd person sing. Tündéd Tündéid
3rd person sing. Tündéje Tündéi
1st person plural Tündénk Tündéink
2nd person plural Tündétek Tündéitek
3rd person plural Tündéjük Tündéik
This article is issued from Wiktionary. The text is available under Creative Commons Attribution-Share Alike 4.0 unless otherwise noted. Additional terms may apply for the media files.