elrettentés

Hungarian

Etymology

elrettent +‎ -és (noun-forming suffix)

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈɛrːɛtːɛnteːʃ]
  • Hyphenation: el‧ret‧ten‧tés

Noun

elrettentés (usually uncountable, plural elrettentések)

  1. verbal noun of elrettent: deterrence

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative elrettentés elrettentések
accusative elrettentést elrettentéseket
dative elrettentésnek elrettentéseknek
instrumental elrettentéssel elrettentésekkel
causal-final elrettentésért elrettentésekért
translative elrettentéssé elrettentésekké
terminative elrettentésig elrettentésekig
essive-formal elrettentésként elrettentésekként
essive-modal elrettentésül —
inessive elrettentésben elrettentésekben
superessive elrettentésen elrettentéseken
adessive elrettentésnél elrettentéseknél
illative elrettentésbe elrettentésekbe
sublative elrettentésre elrettentésekre
allative elrettentéshez elrettentésekhez
elative elrettentésből elrettentésekből
delative elrettentésről elrettentésekről
ablative elrettentéstől elrettentésektől
non-attributive
possessive – singular 		elrettentésé elrettentéseké
non-attributive
possessive – plural 		elrettentéséi elrettentésekéi
Possessive forms of elrettentés
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. elrettentésem elrettentéseim
2nd person sing. elrettentésed elrettentéseid
3rd person sing. elrettentése elrettentései
1st person plural elrettentésünk elrettentéseink
2nd person plural elrettentésetek elrettentéseitek
3rd person plural elrettentésük elrettentéseik
This article is issued from Wiktionary. The text is available under Creative Commons Attribution-Share Alike 4.0 unless otherwise noted. Additional terms may apply for the media files.