elvárt

Hungarian

Etymology

elvár +‎ -t

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈɛlvaːrt]
  • Hyphenation: el‧várt

Verb

elvárt

  1. third-person singular indicative past indefinite of elvár

Participle

elvárt

  1. past participle of elvár

Declension

Inflection (stem in -a-, back harmony)
singular plural
nominative elvárt elvártak
accusative elvártat elvártakat
dative elvártnak elvártaknak
instrumental elvárttal elvártakkal
causal-final elvártért elvártakért
translative elvárttá elvártakká
terminative elvártig elvártakig
essive-formal elvártként elvártakként
essive-modal — —
inessive elvártban elvártakban
superessive elvárton elvártakon
adessive elvártnál elvártaknál
illative elvártba elvártakba
sublative elvártra elvártakra
allative elvárthoz elvártakhoz
elative elvártból elvártakból
delative elvártról elvártakról
ablative elvárttól elvártaktól
non-attributive
possessive – singular 		elvárté elvártaké
non-attributive
possessive – plural 		elvártéi elvártakéi
This article is issued from Wiktionary. The text is available under Creative Commons Attribution-Share Alike 4.0 unless otherwise noted. Additional terms may apply for the media files.