jelnyelv

Hungarian

Etymology

jel (“sign”) +‎ nyelv (“language”)

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈjɛlɲɛlv]
  • Hyphenation: jel‧nyelv
  • Rhymes: -ɛlv

Noun

jelnyelv (plural jelnyelvek)

  1. sign language

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative jelnyelv jelnyelvek
accusative jelnyelvet jelnyelveket
dative jelnyelvnek jelnyelveknek
instrumental jelnyelvvel jelnyelvekkel
causal-final jelnyelvért jelnyelvekért
translative jelnyelvvé jelnyelvekké
terminative jelnyelvig jelnyelvekig
essive-formal jelnyelvként jelnyelvekként
essive-modal — —
inessive jelnyelvben jelnyelvekben
superessive jelnyelven jelnyelveken
adessive jelnyelvnél jelnyelveknél
illative jelnyelvbe jelnyelvekbe
sublative jelnyelvre jelnyelvekre
allative jelnyelvhez jelnyelvekhez
elative jelnyelvből jelnyelvekből
delative jelnyelvről jelnyelvekről
ablative jelnyelvtől jelnyelvektől
non-attributive
possessive – singular 		jelnyelvé jelnyelveké
non-attributive
possessive – plural 		jelnyelvéi jelnyelvekéi
Possessive forms of jelnyelv
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. jelnyelvem jelnyelveim
2nd person sing. jelnyelved jelnyelveid
3rd person sing. jelnyelve jelnyelvei
1st person plural jelnyelvünk jelnyelveink
2nd person plural jelnyelvetek jelnyelveitek
3rd person plural jelnyelvük jelnyelveik
This article is issued from Wiktionary. The text is available under Creative Commons Attribution-Share Alike 4.0 unless otherwise noted. Additional terms may apply for the media files.