kecses

Hungarian

Etymology

kecs +‎ -es (adjective-forming suffix)

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈkɛt͡ʃɛʃ]
  • Hyphenation: ke‧cses
  • Rhymes: -ɛʃ

Adjective

kecses (comparative kecsesebb, superlative legkecsesebb)

  1. (literary, of a person, especially a woman or rarely of an animal) graceful, gracious, charming

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative kecses kecsesek
accusative kecseset kecseseket
dative kecsesnek kecseseknek
instrumental kecsessel kecsesekkel
causal-final kecsesért kecsesekért
translative kecsessé kecsesekké
terminative kecsesig kecsesekig
essive-formal kecsesként kecsesekként
essive-modal — —
inessive kecsesben kecsesekben
superessive kecsesen kecseseken
adessive kecsesnél kecseseknél
illative kecsesbe kecsesekbe
sublative kecsesre kecsesekre
allative kecseshez kecsesekhez
elative kecsesből kecsesekből
delative kecsesről kecsesekről
ablative kecsestől kecsesektől
non-attributive
possessive – singular 		kecsesé kecseseké
non-attributive
possessive – plural 		kecseséi kecsesekéi

Derived terms

Further reading

  • kecses in Géza Bárczi, László Országh, et al., editors, A magyar nyelv értelmező szótára [The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language] (ÉrtSz.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN.
This article is issued from Wiktionary. The text is available under Creative Commons Attribution-Share Alike 4.0 unless otherwise noted. Additional terms may apply for the media files.