kibeszél

Hungarian

Etymology

ki- +‎ beszél

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈkibɛseːl]
  • Hyphenation: ki‧be‧szél
  • Rhymes: -eːl

Verb

kibeszél

  1. (transitive) to disclose a secret about something
  2. (transitive) to let out (to tell about emotionally stressful experience)
  3. (transitive) to blab about someone (behind their back)
  4. (reflexively, as kibeszéli magát, with definite conjugation) to talk one’s way out of a situation (-ból/-ből)
  5. (reflexively, as kibeszéli magát, with definite conjugation) to tell everything one had in mind

Conjugation

Conjugation of kibeszél
Click for archaic forms 1st person sg 2nd person sg
informal
3rd person sg,
2nd p. sg formal
1st person pl 2nd person pl
informal
3rd person pl,
2nd p. pl formal
indica­tive indica­tive pre­sent indef. kibeszélek kibeszélsz kibeszél kibeszélünk kibeszéltek kibeszélnek
def. kibeszélem kibeszéled kibeszéli kibeszéljük kibeszélitek kibeszélik
2nd obj kibeszéllek
past indef. kibeszéltem kibeszéltél kibeszélt kibeszéltünk kibeszéltetek kibeszéltek
def. kibeszéltem kibeszélted kibeszélte kibeszéltük kibeszéltétek kibeszélték
2nd obj kibeszéltelek
future
Future is expressed with a present-tense verb with a completion-marking prefix and/or a time adverb, or—more explicitly—with the infinitive plus the conjugated auxiliary verb fog, e.g. ki fog beszélni.
archaic
preterite
indef. kibeszélék kibeszélél kibeszéle kibeszélénk kibeszélétek kibeszélének
def. kibeszélém kibeszéléd kibeszélé kibeszélénk kibeszélétek kibeszélék
2nd obj kibeszélélek
archaic past Two additional past tenses: the present and the (current) past forms followed by vala (volt), e.g. kibeszél vala, kibeszélt vala/volt.
archaic future indef. kibeszélendek kibeszélendesz kibeszélend kibeszélendünk kibeszélendetek kibeszélendenek
def. kibeszélendem kibeszélended kibeszélendi kibeszélendjük kibeszélenditek kibeszélendik
2nd obj kibeszélendelek
condi­tional pre­sent indef. kibeszélnék kibeszélnél kibeszélne kibeszélnénk kibeszélnétek kibeszélnének
def. kibeszélném kibeszélnéd kibeszélné kibeszélnénk
(or kibeszélnők)
kibeszélnétek kibeszélnék
2nd obj kibeszélnélek
past Indicative past forms followed by volna, e.g. kibeszélt volna
sub­junc­tive sub­junc­tive pre­sent indef. kibeszéljek kibeszélj or
kibeszéljél
kibeszéljen kibeszéljünk kibeszéljetek kibeszéljenek
def. kibeszéljem kibeszéld or
kibeszéljed
kibeszélje kibeszéljük kibeszéljétek kibeszéljék
2nd obj kibeszéljelek
(archaic) past Indicative past forms followed by légyen, e.g. kibeszélt légyen
infinitive kibeszélni kibeszélnem kibeszélned kibeszélnie kibeszélnünk kibeszélnetek kibeszélniük
other
forms
verbal noun present part. past part. future part. adverbial participle causative
kibeszélés kibeszélő kibeszélt kibeszélendő kibeszélve (kibeszélvén) kibeszéltet
The archaic passive conjugation had the same -(t)at/-(t)et suffix as the causative, followed by -ik in the 3rd-person singular
(and the concomitant changes in conditional and subjunctive mostly in the 1st- and 3rd-person singular like with other traditional -ik verbs).
The prefix can split from the verb stem, e.g. nem beszél ki or ki is beszél.
Potential conjugation of kibeszél
Click for archaic forms 1st person sg 2nd person sg
informal
3rd person sg,
2nd p. sg formal
1st person pl 2nd person pl
informal
3rd person pl,
2nd p. pl formal
indica­tive indica­tive pre­sent indef. kibeszélhetek kibeszélhetsz kibeszélhet kibeszélhetünk kibeszélhettek kibeszélhetnek
def. kibeszélhetem kibeszélheted kibeszélheti kibeszélhetjük kibeszélhetitek kibeszélhetik
2nd obj kibeszélhetlek
past indef. kibeszélhettem kibeszélhettél kibeszélhetett kibeszélhettünk kibeszélhettetek kibeszélhettek
def. kibeszélhettem kibeszélhetted kibeszélhette kibeszélhettük kibeszélhettétek kibeszélhették
2nd obj kibeszélhettelek
archaic
preterite
indef. kibeszélheték kibeszélhetél kibeszélhete kibeszélheténk kibeszélhetétek kibeszélhetének
def. kibeszélhetém kibeszélhetéd kibeszélheté kibeszélheténk kibeszélhetétek kibeszélheték
2nd obj kibeszélhetélek
archaic past Two additional past tenses: the present and the (current) past forms followed by vala (volt), e.g. kibeszélhet vala, kibeszélhetett vala/volt.
archaic future indef. kibeszélhetendek
or kibeszélandhatok
kibeszélhetendesz
or kibeszélandhatsz
kibeszélhetend
or kibeszélandhat
kibeszélhetendünk
or kibeszélandhatunk
kibeszélhetendetek
or kibeszélandhattok
kibeszélhetendenek
or kibeszélandhatnak
def. kibeszélhetendem
or kibeszélandhatom
kibeszélhetended
or kibeszélandhatod
kibeszélhetendi
or kibeszélandhatja
kibeszélhetendjük
or kibeszélandhatjuk
kibeszélhetenditek
or kibeszélandhatjátok
kibeszélhetendik
or kibeszélandhatják
2nd obj kibeszélhetendelek
or kibeszélandhatlak
condi­tional pre­sent indef. kibeszélhetnék kibeszélhetnél kibeszélhetne kibeszélhetnénk kibeszélhetnétek kibeszélhetnének
def. kibeszélhetném kibeszélhetnéd kibeszélhetné kibeszélhetnénk
(or kibeszélhetnők)
kibeszélhetnétek kibeszélhetnék
2nd obj kibeszélhetnélek
past Indicative past forms followed by volna, e.g. kibeszélhetett volna
sub­junc­tive sub­junc­tive pre­sent indef. kibeszélhessek kibeszélhess or
kibeszélhessél
kibeszélhessen kibeszélhessünk kibeszélhessetek kibeszélhessenek
def. kibeszélhessem kibeszélhesd or
kibeszélhessed
kibeszélhesse kibeszélhessük kibeszélhessétek kibeszélhessék
2nd obj kibeszélhesselek
(archaic) past Indicative past forms followed by légyen, e.g. kibeszélhetett légyen
infinitive (kibeszélhetni) (kibeszélhetnem) (kibeszélhetned) (kibeszélhetnie) (kibeszélhetnünk) (kibeszélhetnetek) (kibeszélhetniük)
other
forms
positive adjective negative adjective adverbial participle
kibeszélhető kibeszélhetetlen (kibeszélhetve / kibeszélhetvén)
The prefix can split from the verb stem, e.g. nem beszélhet ki or ki is beszélhet.

Derived terms

  • kibeszélés

Further reading

  • kibeszél in Géza Bárczi, László Országh, et al., editors, A magyar nyelv értelmező szótára [The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language] (ÉrtSz.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN.