kivonulás

Hungarian

Etymology

kivonul +‎ -ás

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈkivonulaːʃ]
  • Hyphenation: ki‧vo‧nu‧lás

Noun

kivonulás (plural kivonulások)

  1. exodus

Declension

Inflection (stem in -o-, back harmony)
singular plural
nominative kivonulás kivonulások
accusative kivonulást kivonulásokat
dative kivonulásnak kivonulásoknak
instrumental kivonulással kivonulásokkal
causal-final kivonulásért kivonulásokért
translative kivonulássá kivonulásokká
terminative kivonulásig kivonulásokig
essive-formal kivonulásként kivonulásokként
essive-modal — —
inessive kivonulásban kivonulásokban
superessive kivonuláson kivonulásokon
adessive kivonulásnál kivonulásoknál
illative kivonulásba kivonulásokba
sublative kivonulásra kivonulásokra
allative kivonuláshoz kivonulásokhoz
elative kivonulásból kivonulásokból
delative kivonulásról kivonulásokról
ablative kivonulástól kivonulásoktól
non-attributive
possessive – singular 		kivonulásé kivonulásoké
non-attributive
possessive – plural 		kivonuláséi kivonulásokéi
Possessive forms of kivonulás
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. kivonulásom kivonulásaim
2nd person sing. kivonulásod kivonulásaid
3rd person sing. kivonulása kivonulásai
1st person plural kivonulásunk kivonulásaink
2nd person plural kivonulásotok kivonulásaitok
3rd person plural kivonulásuk kivonulásaik
This article is issued from Wiktionary. The text is available under Creative Commons Attribution-Share Alike 4.0 unless otherwise noted. Additional terms may apply for the media files.