kontextus

Hungarian

Etymology

From Latin contextus.[1]

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈkontɛkstuʃ]
  • Hyphenation: kon‧tex‧tus
  • Rhymes: -uʃ

Noun

kontextus (plural kontextusok)

  1. context
    Synonyms: szövegkörnyezet, szövegösszefüggés

Declension

Inflection (stem in -o-, back harmony)
singular plural
nominative kontextus kontextusok
accusative kontextust kontextusokat
dative kontextusnak kontextusoknak
instrumental kontextussal kontextusokkal
causal-final kontextusért kontextusokért
translative kontextussá kontextusokká
terminative kontextusig kontextusokig
essive-formal kontextusként kontextusokként
essive-modal — —
inessive kontextusban kontextusokban
superessive kontextuson kontextusokon
adessive kontextusnál kontextusoknál
illative kontextusba kontextusokba
sublative kontextusra kontextusokra
allative kontextushoz kontextusokhoz
elative kontextusból kontextusokból
delative kontextusról kontextusokról
ablative kontextustól kontextusoktól
non-attributive
possessive – singular 		kontextusé kontextusoké
non-attributive
possessive – plural 		kontextuséi kontextusokéi
Possessive forms of kontextus
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. kontextusom kontextusaim
2nd person sing. kontextusod kontextusaid
3rd person sing. kontextusa kontextusai
1st person plural kontextusunk kontextusaink
2nd person plural kontextusotok kontextusaitok
3rd person plural kontextusuk kontextusaik

References

  1. ^ Tótfalusi, István. Idegenszó-tár: Idegen szavak értelmező és etimológiai szótára (’A Storehouse of Foreign Words: an explanatory and etymological dictionary of foreign words’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2005. →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is available under Creative Commons Attribution-Share Alike 4.0 unless otherwise noted. Additional terms may apply for the media files.