kullancs
Hungarian
Etymology
Of unknown origin.[1]
Pronunciation
- IPA(key): [ˈkulːɒnt͡ʃ]
- Hyphenation: kul‧lancs
- Rhymes: -ɒnt͡ʃ
Noun
kullancs (plural kullancsok)
Declension
| singular | plural | |
|---|---|---|
| nominative | kullancs | kullancsok |
| accusative | kullancsot | kullancsokat |
| dative | kullancsnak | kullancsoknak |
| instrumental | kullanccsal | kullancsokkal |
| causal-final | kullancsért | kullancsokért |
| translative | kullanccsá | kullancsokká |
| terminative | kullancsig | kullancsokig |
| essive-formal | kullancsként | kullancsokként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | kullancsban | kullancsokban |
| superessive | kullancson | kullancsokon |
| adessive | kullancsnál | kullancsoknál |
| illative | kullancsba | kullancsokba |
| sublative | kullancsra | kullancsokra |
| allative | kullancshoz | kullancsokhoz |
| elative | kullancsból | kullancsokból |
| delative | kullancsról | kullancsokról |
| ablative | kullancstól | kullancsoktól |
| non-attributive possessive – singular |
kullancsé | kullancsoké |
| non-attributive possessive – plural |
kullancséi | kullancsokéi |
| possessor | single possession | multiple possessions |
|---|---|---|
| 1st person sing. | kullancsom | kullancsaim |
| 2nd person sing. | kullancsod | kullancsaid |
| 3rd person sing. | kullancsa | kullancsai |
| 1st person plural | kullancsunk | kullancsaink |
| 2nd person plural | kullancsotok | kullancsaitok |
| 3rd person plural | kullancsuk | kullancsaik |
References
- ^ kullancs in Zaicz, Gábor (ed.). Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (‘Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN. (See also its 2nd edition.)
Further reading
- kullancs in Géza Bárczi, László Országh, et al., editors, A magyar nyelv értelmező szótára [The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language] (ÉrtSz.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN.