magafajta
Hungarian
Etymology
maga (“oneself”) + -fajta (“sort, kind, type”)
Pronunciation
- IPA(key): [ˈmɒɡɒfɒjtɒ]
- Hyphenation: ma‧ga‧faj‧ta
- Rhymes: -tɒ
Adjective
magafajta (not comparable)
Usage notes
The forms referring to other persons are:
- magamfajta (“like me”)
- magadfajta (“like yourself”)
- magunkfajta (“like us”)
- magatokfajta (“like yourselves”)
- magukfajta (“like them”)
Declension
| singular | plural | |
|---|---|---|
| nominative | magafajta | magafajták |
| accusative | magafajtát | magafajtákat |
| dative | magafajtának | magafajtáknak |
| instrumental | magafajtával | magafajtákkal |
| causal-final | magafajtáért | magafajtákért |
| translative | magafajtává | magafajtákká |
| terminative | magafajtáig | magafajtákig |
| essive-formal | magafajtaként | magafajtákként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | magafajtában | magafajtákban |
| superessive | magafajtán | magafajtákon |
| adessive | magafajtánál | magafajtáknál |
| illative | magafajtába | magafajtákba |
| sublative | magafajtára | magafajtákra |
| allative | magafajtához | magafajtákhoz |
| elative | magafajtából | magafajtákból |
| delative | magafajtáról | magafajtákról |
| ablative | magafajtától | magafajtáktól |
| non-attributive possessive – singular |
magafajtáé | magafajtáké |
| non-attributive possessive – plural |
magafajtáéi | magafajtákéi |
Derived terms
- magafajtájú
Further reading
- magafajta in Géza Bárczi, László Országh, et al., editors, A magyar nyelv értelmező szótára [The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language] (ÉrtSz.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN.