makulátlanság

Hungarian

Etymology

From makulátlan (“immaculate”) +‎ -ság (“-ness”, noun-forming suffix).

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈmɒkulaːtlɒnʃaːɡ]
  • Hyphenation: ma‧ku‧lát‧lan‧ság
  • Rhymes: -aːɡ

Noun

makulátlanság

  1. immaculateness

Declension

Inflection (stem in -o-, back harmony)
singular plural
nominative makulátlanság makulátlanságok
accusative makulátlanságot makulátlanságokat
dative makulátlanságnak makulátlanságoknak
instrumental makulátlansággal makulátlanságokkal
causal-final makulátlanságért makulátlanságokért
translative makulátlansággá makulátlanságokká
terminative makulátlanságig makulátlanságokig
essive-formal makulátlanságként makulátlanságokként
essive-modal — —
inessive makulátlanságban makulátlanságokban
superessive makulátlanságon makulátlanságokon
adessive makulátlanságnál makulátlanságoknál
illative makulátlanságba makulátlanságokba
sublative makulátlanságra makulátlanságokra
allative makulátlansághoz makulátlanságokhoz
elative makulátlanságból makulátlanságokból
delative makulátlanságról makulátlanságokról
ablative makulátlanságtól makulátlanságoktól
non-attributive
possessive – singular 		makulátlanságé makulátlanságoké
non-attributive
possessive – plural 		makulátlanságéi makulátlanságokéi
Possessive forms of makulátlanság
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. makulátlanságom makulátlanságaim
2nd person sing. makulátlanságod makulátlanságaid
3rd person sing. makulátlansága makulátlanságai
1st person plural makulátlanságunk makulátlanságaink
2nd person plural makulátlanságotok makulátlanságaitok
3rd person plural makulátlanságuk makulátlanságaik
This article is issued from Wiktionary. The text is available under Creative Commons Attribution-Share Alike 4.0 unless otherwise noted. Additional terms may apply for the media files.