megkent

Hungarian

Etymology

megken +‎ -t

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈmɛkːɛnt]

Verb

megkent

  1. third-person singular indicative past indefinite of megken

Participle

megkent

  1. past participle of megken

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative megkent megkentek
accusative megkentet megkenteket
dative megkentnek megkenteknek
instrumental megkenttel megkentekkel
causal-final megkentért megkentekért
translative megkentté megkentekké
terminative megkentig megkentekig
essive-formal megkentként megkentekként
essive-modal — —
inessive megkentben megkentekben
superessive megkenten megkenteken
adessive megkentnél megkenteknél
illative megkentbe megkentekbe
sublative megkentre megkentekre
allative megkenthez megkentekhez
elative megkentből megkentekből
delative megkentről megkentekről
ablative megkenttől megkentektől
non-attributive
possessive – singular 		megkenté megkenteké
non-attributive
possessive – plural 		megkentéi megkentekéi

Derived terms

This article is issued from Wiktionary. The text is available under Creative Commons Attribution-Share Alike 4.0 unless otherwise noted. Additional terms may apply for the media files.