meglevő
See also: meglévő
Hungarian
Pronunciation
- IPA(key): [ˈmɛɡlɛvøː]
- Hyphenation: meg‧le‧vő
- Rhymes: -vøː
Adjective
meglevő (not comparable)
Declension
| singular | plural | |
|---|---|---|
| nominative | meglevő | meglevők |
| accusative | meglevőt | meglevőket |
| dative | meglevőnek | meglevőknek |
| instrumental | meglevővel | meglevőkkel |
| causal-final | meglevőért | meglevőkért |
| translative | meglevővé | meglevőkké |
| terminative | meglevőig | meglevőkig |
| essive-formal | meglevőként | meglevőkként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | meglevőben | meglevőkben |
| superessive | meglevőn | meglevőkön |
| adessive | meglevőnél | meglevőknél |
| illative | meglevőbe | meglevőkbe |
| sublative | meglevőre | meglevőkre |
| allative | meglevőhöz | meglevőkhöz |
| elative | meglevőből | meglevőkből |
| delative | meglevőről | meglevőkről |
| ablative | meglevőtől | meglevőktől |
| non-attributive possessive – singular |
meglevőé | meglevőké |
| non-attributive possessive – plural |
meglevőéi | meglevőkéi |
Further reading
- meglevő in Géza Bárczi, László Országh, et al., editors, A magyar nyelv értelmező szótára [The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language] (ÉrtSz.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN.