megtorlás
Hungarian
Etymology
megtorol (“to retaliate”) + -ás (noun-forming suffix)
Pronunciation
- IPA(key): [ˈmɛktorlaːʃ]
- Hyphenation: meg‧tor‧lás
Noun
megtorlás (plural megtorlások)
Declension
| singular | plural | |
|---|---|---|
| nominative | megtorlás | megtorlások |
| accusative | megtorlást | megtorlásokat |
| dative | megtorlásnak | megtorlásoknak |
| instrumental | megtorlással | megtorlásokkal |
| causal-final | megtorlásért | megtorlásokért |
| translative | megtorlássá | megtorlásokká |
| terminative | megtorlásig | megtorlásokig |
| essive-formal | megtorlásként | megtorlásokként |
| essive-modal | megtorlásul | — |
| inessive | megtorlásban | megtorlásokban |
| superessive | megtorláson | megtorlásokon |
| adessive | megtorlásnál | megtorlásoknál |
| illative | megtorlásba | megtorlásokba |
| sublative | megtorlásra | megtorlásokra |
| allative | megtorláshoz | megtorlásokhoz |
| elative | megtorlásból | megtorlásokból |
| delative | megtorlásról | megtorlásokról |
| ablative | megtorlástól | megtorlásoktól |
| non-attributive possessive – singular |
megtorlásé | megtorlásoké |
| non-attributive possessive – plural |
megtorláséi | megtorlásokéi |
| possessor | single possession | multiple possessions |
|---|---|---|
| 1st person sing. | megtorlásom | megtorlásaim |
| 2nd person sing. | megtorlásod | megtorlásaid |
| 3rd person sing. | megtorlása | megtorlásai |
| 1st person plural | megtorlásunk | megtorlásaink |
| 2nd person plural | megtorlásotok | megtorlásaitok |
| 3rd person plural | megtorlásuk | megtorlásaik |
Further reading
- megtorlás in Géza Bárczi, László Országh, et al., editors, A magyar nyelv értelmező szótára [The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language] (ÉrtSz.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN.