metanyelv

Hungarian

Etymology

meta- +‎ nyelv (“language”)

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈmɛtɒɲɛlv]
  • Hyphenation: me‧ta‧nyelv
  • Rhymes: -ɛlv

Noun

metanyelv (plural metanyelvek)

  1. (linguistics) metalanguage (any language or vocabulary of specialized terms used to describe or analyze a language or linguistic process)

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative metanyelv metanyelvek
accusative metanyelvet metanyelveket
dative metanyelvnek metanyelveknek
instrumental metanyelvvel metanyelvekkel
causal-final metanyelvért metanyelvekért
translative metanyelvvé metanyelvekké
terminative metanyelvig metanyelvekig
essive-formal metanyelvként metanyelvekként
essive-modal — —
inessive metanyelvben metanyelvekben
superessive metanyelven metanyelveken
adessive metanyelvnél metanyelveknél
illative metanyelvbe metanyelvekbe
sublative metanyelvre metanyelvekre
allative metanyelvhez metanyelvekhez
elative metanyelvből metanyelvekből
delative metanyelvről metanyelvekről
ablative metanyelvtől metanyelvektől
non-attributive
possessive – singular 		metanyelvé metanyelveké
non-attributive
possessive – plural 		metanyelvéi metanyelvekéi
Possessive forms of metanyelv
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. metanyelvem metanyelveim
2nd person sing. metanyelved metanyelveid
3rd person sing. metanyelve metanyelvei
1st person plural metanyelvünk metanyelveink
2nd person plural metanyelvetek metanyelveitek
3rd person plural metanyelvük metanyelveik

Derived terms

This article is issued from Wiktionary. The text is available under Creative Commons Attribution-Share Alike 4.0 unless otherwise noted. Additional terms may apply for the media files.