pecsét
Hungarian
Etymology
Borrowed from a Slavic language (probably from South Slavic), from Proto-Slavic *pečatь. First attested after 1416. The sense stain was first attested in 1791.[1][2][3]
Pronunciation
- IPA(key): [ˈpɛt͡ʃeːt]
- Hyphenation: pe‧csét
- Rhymes: -eːt
Noun
pecsét (plural pecsétek)
Declension
| singular | plural | |
|---|---|---|
| nominative | pecsét | pecsétek |
| accusative | pecsétet | pecséteket |
| dative | pecsétnek | pecséteknek |
| instrumental | pecséttel | pecsétekkel |
| causal-final | pecsétért | pecsétekért |
| translative | pecsétté | pecsétekké |
| terminative | pecsétig | pecsétekig |
| essive-formal | pecsétként | pecsétekként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | pecsétben | pecsétekben |
| superessive | pecséten | pecséteken |
| adessive | pecsétnél | pecséteknél |
| illative | pecsétbe | pecsétekbe |
| sublative | pecsétre | pecsétekre |
| allative | pecséthez | pecsétekhez |
| elative | pecsétből | pecsétekből |
| delative | pecsétről | pecsétekről |
| ablative | pecséttől | pecsétektől |
| non-attributive possessive – singular |
pecsété | pecséteké |
| non-attributive possessive – plural |
pecsétéi | pecsétekéi |
| possessor | single possession | multiple possessions |
|---|---|---|
| 1st person sing. | pecsétem | pecsétjeim |
| 2nd person sing. | pecséted | pecsétjeid |
| 3rd person sing. | pecsétje | pecsétjei |
| 1st person plural | pecsétünk | pecsétjeink |
| 2nd person plural | pecsétetek | pecsétjeitek |
| 3rd person plural | pecsétjük | pecsétjeik |
Derived terms
- pecsétel
- pecsétes
Compound words
- pecsétgyűrű
- pecsétnyomó
- pecsétőr
- pecsétviasz
- tintapecsét
- zsírpecsét
References
- ^ pecsét in Károly Gerstner, editor, Új magyar etimológiai szótár [New Etymological Dictionary of Hungarian] (ÚESz.), Online edition (beta version), Budapest: MTA Research Institute for Linguistics / Hungarian Research Centre for Linguistics, 2011–2024.
- ^ pecsét in Zaicz, Gábor (ed.). Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (‘Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN. (See also its 2nd edition.)
- ^ pecsét in Tótfalusi, István. Magyar etimológiai nagyszótár (’Hungarian Comprehensive Dictionary of Etymology’). Budapest: Arcanum Adatbázis, 2001; Arcanum DVD Könyvtár →ISBN
Further reading
- pecsét in Géza Bárczi, László Országh, et al., editors, A magyar nyelv értelmező szótára [The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language] (ÉrtSz.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN.