rontás

Hungarian

Etymology

ront (“to spoil, damage”) +‎ -ás (noun-forming suffix)

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈrontaːʃ]
  • Hyphenation: ron‧tás
  • Rhymes: -aːʃ

Noun

rontás (countable and uncountable, plural rontások)

  1. verbal noun of ront, the act of spoiling, damaging something
  2. hex, jinx, spell

Declension

Inflection (stem in -o-, back harmony)
singular plural
nominative rontás rontások
accusative rontást rontásokat
dative rontásnak rontásoknak
instrumental rontással rontásokkal
causal-final rontásért rontásokért
translative rontássá rontásokká
terminative rontásig rontásokig
essive-formal rontásként rontásokként
essive-modal — —
inessive rontásban rontásokban
superessive rontáson rontásokon
adessive rontásnál rontásoknál
illative rontásba rontásokba
sublative rontásra rontásokra
allative rontáshoz rontásokhoz
elative rontásból rontásokból
delative rontásról rontásokról
ablative rontástól rontásoktól
non-attributive
possessive – singular 		rontásé rontásoké
non-attributive
possessive – plural 		rontáséi rontásokéi
Possessive forms of rontás
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. rontásom rontásaim
2nd person sing. rontásod rontásaid
3rd person sing. rontása rontásai
1st person plural rontásunk rontásaink
2nd person plural rontásotok rontásaitok
3rd person plural rontásuk rontásaik

Derived terms

Compound words
  • becsületrontás
  • egészségrontás
  • forintrontás
  • gyomorrontás
  • hitelrontás
  • nyelvrontás
  • pénzrontás
  • rontáslevétel
  • ünneprontás

Further reading

  • rontás in Géza Bárczi, László Országh, et al., editors, A magyar nyelv értelmező szótára [The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language] (ÉrtSz.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN.
This article is issued from Wiktionary. The text is available under Creative Commons Attribution-Share Alike 4.0 unless otherwise noted. Additional terms may apply for the media files.