tabefactus
Latin
Etymology
Perfect passive participle of tābefaciō.
Participle
tābefactus (feminine tābefacta, neuter tābefactum); first/second-declension participle
Declension
First/second-declension adjective.
| singular | plural | ||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|
| masculine | feminine | neuter | masculine | feminine | neuter | ||
| nominative | tābefactus | tābefacta | tābefactum | tābefactī | tābefactae | tābefacta | |
| genitive | tābefactī | tābefactae | tābefactī | tābefactōrum | tābefactārum | tābefactōrum | |
| dative | tābefactō | tābefactae | tābefactō | tābefactīs | |||
| accusative | tābefactum | tābefactam | tābefactum | tābefactōs | tābefactās | tābefacta | |
| ablative | tābefactō | tābefactā | tābefactō | tābefactīs | |||
| vocative | tābefacte | tābefacta | tābefactum | tābefactī | tābefactae | tābefacta | |
Descendants
- → Italian: tabefatto