tanulás

Hungarian

Etymology

From tanul (“to learn”) +‎ -ás (noun-forming suffix).

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈtɒnulaːʃ]
  • Hyphenation: ta‧nu‧lás

Noun

tanulás (plural tanulások)

  1. learning, study, studying (preparation for school)

Declension

Inflection (stem in -o-, back harmony)
singular plural
nominative tanulás tanulások
accusative tanulást tanulásokat
dative tanulásnak tanulásoknak
instrumental tanulással tanulásokkal
causal-final tanulásért tanulásokért
translative tanulássá tanulásokká
terminative tanulásig tanulásokig
essive-formal tanulásként tanulásokként
essive-modal — —
inessive tanulásban tanulásokban
superessive tanuláson tanulásokon
adessive tanulásnál tanulásoknál
illative tanulásba tanulásokba
sublative tanulásra tanulásokra
allative tanuláshoz tanulásokhoz
elative tanulásból tanulásokból
delative tanulásról tanulásokról
ablative tanulástól tanulásoktól
non-attributive
possessive – singular 		tanulásé tanulásoké
non-attributive
possessive – plural 		tanuláséi tanulásokéi
Possessive forms of tanulás
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. tanulásom tanulásaim
2nd person sing. tanulásod tanulásaid
3rd person sing. tanulása tanulásai
1st person plural tanulásunk tanulásaink
2nd person plural tanulásotok tanulásaitok
3rd person plural tanulásuk tanulásaik

Derived terms

  • tanulási
Compound words

Further reading

  • tanulás in Géza Bárczi, László Országh, et al., editors, A magyar nyelv értelmező szótára [The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language] (ÉrtSz.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN.
This article is issued from Wiktionary. The text is available under Creative Commons Attribution-Share Alike 4.0 unless otherwise noted. Additional terms may apply for the media files.