határ

See also: hatar and Határ

Hungarian

Etymology

Probably from the verb hat +‎ -ár where the base word means “to go forward, to pierce further into” (the term currently used for this sense is hatol).

Pronunciation

IPA^(key): [ˈhɒtaːr]
Hyphenation: ha‧tár
Rhymes: -aːr

Noun

határ (plural határok)

limit, boundary
border, outskirts, frontier, verge

Declension

Inflection (stem in *-o-*, back harmony)
	singular	plural
nominative	határ	határok
accusative	határt	határokat
dative	határnak	határoknak
instrumental	határral	határokkal
causal-final	határért	határokért
translative	határrá	határokká
terminative	határig	határokig
essive-formal	határként	határokként
essive-modal	—	—
inessive	határban	határokban
superessive	határon	határokon
adessive	határnál	határoknál
illative	határba	határokba
sublative	határra	határokra
allative	határhoz	határokhoz
elative	határból	határokból
delative	határról	határokról
ablative	határtól	határoktól
non-attributive possessive – singular	határé	határoké
non-attributive possessive – plural	határéi	határokéi

Possessive forms of *határ*
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	határom	határaim
2nd person sing.	határod	határaid
3rd person sing.	határa	határai
1st person plural	határunk	határaink
2nd person plural	határotok	határaitok
3rd person plural	határuk	határaik

Derived terms

Compound words

Expressions

határt szab

Descendants

→ Carpathian Rusyn: готар (hotar), хотар (xotar)
→ Pannonian Rusyn: хотар (xotar)
→ Romanian: hotar