próbatétel

Hungarian

From próba (“test”) +‎ tétel (“putting”), from tesz (“to put”).

próbatétel (plural próbatételek)

test, challenge (a difficult task that puts somebody's capability to the test)
Synonyms: próba, megmérettetés, igénybevétel, kihívás
trial, ordeal (a difficult experience that puts somebody's mental and emotional endurance to the test)
Synonyms: megpróbáltatás, csapás, megrázkódtatás

Gyermekük elvesztése nagy próbatétel volt mindkettőjüknek. ― The loss of their child was a great ordeal for both of them.

Inflection (stem in *-e-*, front unrounded harmony)
	singular	plural
nominative	próbatétel	próbatételek
accusative	próbatételt	próbatételeket
dative	próbatételnek	próbatételeknek
instrumental	próbatétellel	próbatételekkel
causal-final	próbatételért	próbatételekért
translative	próbatétellé	próbatételekké
terminative	próbatételig	próbatételekig
essive-formal	próbatételként	próbatételekként
essive-modal	próbatételül	—
inessive	próbatételben	próbatételekben
superessive	próbatételen	próbatételeken
adessive	próbatételnél	próbatételeknél
illative	próbatételbe	próbatételekbe
sublative	próbatételre	próbatételekre
allative	próbatételhez	próbatételekhez
elative	próbatételből	próbatételekből
delative	próbatételről	próbatételekről
ablative	próbatételtől	próbatételektől
non-attributive possessive – singular	próbatételé	próbatételeké
non-attributive possessive – plural	próbatételéi	próbatételekéi